Épp God Lives Underwater szól, Empty című lemez, 1995-ből, az alább embeddelt track is ezen van. A grunge belebotlik az industrial rockba és együtt esnek hasra. Időutazós flash, kellemes hangulat, értékes kis szelet a gyűjtemény zegzugaiból. Aztán a From Your Mouth még egy must-see, a klip miatt is.

God Lives Underwater - Don't Know How To Be

Update: Az időutazás továbbra is tart, még mindig 1995 van, és most a Foetus-tól zörög a Flow. Az alábbi klip mondjuk már a 2005-ös Love-ról van, de a hangulat, a hatás és persze a minőség állandó.

Foetus - Time Marches On

Ez is egyfajta énkép... Lehetne ebből is olyan embeddelhető widgetet csinálni, mint a last.fm library. Mondjuk cseppet hiányos, mert a tálcáról indított dolgokat nem számolja, úgyhogy plusz: Firefox, Total Commander, Winamp és számológép.

Nem szeretek viázni, de ezt saját örömködésre és visszakereshetőség okán logolom itt: Geoff Lillemon szürreális médiaművészetét kell megjegyezni, aki egyszer Oculart, kétszer Champagne Valentine. Nagyon ritkán látni manapság ilyen online térbe emelt multimédia artot, ami valamikor a '90-es években nagyon virágzott, aztán a videóinstallációk és cd magok divatjának lemúlásával nagyjából el is tűnt. Pedig gyönyörűek ezek, csak nézni és hallgatni is megnyugtató, mint valami kellemesen ölelő puha tintahalcsáp. És hogy a Champagne Valentine ezt vállalja fel céges arculatnak, az már egyenesen megható. A linkelési credit a Who Killed Bambinak jár.

Obey és Levi's közös kollekció apropóján street artkodás a Times Square-en. Több kép és háttér a Freshness-en.

A napokban egy pillanatra megint megérintettek a design blogok, ahogy Nóri macjén kattogtam végig a megnyitott tabokat, meg hagyott néhány cuccot nyitva az én gépemen is. És rájöttem, hogy mennyire gáz teljen belezoomolni a napi munkába, mert pont azt az ihletforrást veszti el az ember, amitől érdekes az egész, és meghozza a frissességet.

Aztán az is feltűnt, hogy amikor beindult ez az egész design blogolás a verhetetlen királyok a gadget blogok voltak, mint a Gizmodo meg az olyan száni-international placcok, mint a Boing Boing, aztán ahogy elkezdtem bepakolni néhány új érdekességet a Linkfalamba (ami itt van jobb oldalt), rájöttem, hogy ezeket a régi vasakat ki is vehetem, mert már soha nem nézem őket. Merthogy ezeknek az intézményes linkhegyeknek lejárt a szavatossága. Nem tudom, hogy ez globális érzés, vagy csak nálam van így, de egészen mást keresek mostmár, amit izgalmasabb kisebb források jobban kielégítenek. Másrészt meg a gadgetolásnak is leáldozott. A modern formatervezés, a használhatatlan háztartási dekor szarságok (vs. a technológiai kütyük) és a tipográfia a new shit. Rikító színű cipőfűzők, műanyag konyhaszékek és betűmintás wc-papír nélkül sehol sem vagy.

Bár, jobban belegondolva ez nem 2009, hanem kábé 2008. És hogy mi van idén? Egyszemélyes ego-design-trip blogok 800 eurós fehér-trendi minimál designnal, 800 pixel széles embeddelt hd videók. Kisközösségi linkfalak, huszonezredik NotCotok, amik csuklóból tudnak olyan navigációs újításokat bevezetni, amitől az állam esik le, mert semmi köze a sztenderdekhez, és mégis flawless vizsgáznak bármilyen usability teszten, és a yay!everyday-ről áradozok, persze. 2009-ben már használhatóságra formatervezünk, feltaláljuk a mindig karnyújtásnyira levő mindent, a telefonunk csukott szemmel vezet keresztül a Shibuyán, a színesbetűs-kereső-aki-a-barátod ismeri az indiai tehenek forgalomra gyakorolt hatását - másodpercre pontosan. Most. Vagy most. Vagy most. Blogger fesztiválok, blogger találkozók, blogger díjak, blogger sztárok, és a geeknek hitt árnylények közösségi aktivitásba fognak, a való világban (wtf! reality is teh new second life!), aztán kiderül, hogy van arcuk is, ami bár pont olyan ronda és pattanásos, mint amilyennek képzelték, csak időközben beérett a magabiztosság, mert 2009-ben bénának lenni trendi.

Madjnem kilyukadtam a kedvenc témámhoz, hogy "és ezt a rakás barmot úgy veszik le a rajtuk élősködő tartalomszolgáltatók, mint a huzat, mert örülj, ha kapsz egy szelet címlapot, nesze hülye paraszt, aztán a hátadon nőtt reklámbevételt meg majd elisszuk a következő céges partin, szevasz", de elejét veszem a folytatásnak. Már csak azért is, mert épp jól meg lehet magyarázni, hogy miért nem lenne úgysem árbevétel a blogokon, mert hát a gazdasági válság és a visszafogott médiaköltések. Ja, azt mondtam, elzárom. Szóval inkább a lista, hogy mik kerültek hozzá a Linkfalhoz ma, új kedvencek, ők azok:

Chiharu Shiota
(Osaka/Berlin)

És a hülye hibaüzenetek fesztiválja folytatódik. Mondom, hogy ez egy ilyen hét, valaki direkt csinálja.

Épp ráflasheltem a Vimeo ajánlott videók között, aztán rájöttem, hogy ezt Nóri már megtalálta egyszer. A for the record végett ideteszem, hogy meglegyen, mert imádnivaló és baromi kreatív.

Na, ez már tuti, hogy a weirdo rendszerüzenetek hete.

Gmail fiókot akartam létrehozni, és a szokásos űrlap után ez fogadott. Mivan?! Ezt ki gondolta komolyan, basszus? Első gondolatom azonnal az volt, hogy valami trójai vagy átverős oldal, de hát én mentem a saját kezemmel a gmail.com-ra, a gép meg perpillanat tényleg tiszta, úgyhogy ezek kilőve. Április 1-e van? (gondol) Nem.

Szóval ha ezt tényleg komolyan gondolta a Google, akkor ez valami eszetlen egy hülyeség. Egy szaros e-mail postafiókért telefonszámot? Wtf!

update: újrapróbáltam és most nem kérte. Passz.

IMDb redesign, e. Még nem látom igazán, hogy miben más azon kívül, hogy fehér, mint amúgy minden mostanában. Első ránézésre legalább nem lett direkt szar, mint mondjuk a tv.com új verziója. Azért azt megállapíthatjuk szakértő félhangon, hogy a gazdasági válság adott egy nagyobbfajta rúgást a usability-nek és a racionalizáló redesignnak, mert valami elképesztő az az újragyártási hullám, ami most cunamizik keresztül a neten. A legszebb pedig, hogy szinte vonalzóval bontható iparágakra.

Fél 1-kor befejezni a melót, aztán fél 6-kor kelni folytatni... Felébredve, kávé mellé egyértelműnek tűnik a zeneválasztás. Static-x, Wisconsin Death Trip, füles, hangerő. Kirúgja a napot is az égre. Groar!

Static-x - Push It

The best thing about last.fm is getting a piece of yourself shown back, works like a mirror. As for me it's hectic eclectric, or maybe not, just conceptually diversified. Hell knows, I guess this is just the way it happens, and finally these pieces are spit out. And besides the hand of fate, there's the hand of the girl of course, modifying my statistics in her jealous ways, but hey, this mods me as well, so the stats are still true.

I love The Beatles and Benga standing side-by-side in the middle. Works like charm, feels comforting. Feels home.

Hah, I fuckin' wish.

Ma reggeli nagy felismerés, hogy miért érdemes vizuálisan is disztingválni a különböző (vagy legalábbis különböző kategóriájú) hibaüzeneteket egy weboldalon. Facebookon lőttem az esetet, amikor be akartam jelentkezni, és megkaptam a piroskeretes üznetet, ami relative gyakran előfordul, főleg reggel, főleg kávé előtt, mert hogy elgépelem a jelszavam. Gondolkodás nélkül írom is újra, nyomom az entert, és méltatlankodok, mikor újra nem megy. Ilyenkor még nagyjából így látom az oldalt:

Aztán mikor már vagy negyedszer jön vissza a hibaüzenet, akkor kezdem átfókuszálni a látásom, mert hogy akkor mégis mi a fene van már. És akkor jön ez:

Megoldási ötletek:

• Grafikai kiegészítés. Egy kis grafikával kellene kiegészíteni a hibaüzenetet, a szövegtől jobbra, ami ikonszinten illusztrálja, hogy mi a hiba. A karbantartási probléma esetén például egy szerver stilizált képe, és felette egy óra. De egy designer biztos jobbal is elő tudna rukkolni.
• Hibaüzenet színkódolása. A piros üzenetekről már megszoktam, hogy valami felhasználói hibát jeleznek. Magyarul, ha piros, akkor elcsesztem valamit. Viszont ha ők csesztek el valamit, akkor erősnek tűnik a piros, mert nem én tehetek róla. Legyen narancssárga, mondjuk. Designer ötletek itt is segíthetnek.
• Beíró mezők háttérbe szorítása. Talán az egyik leginkább félrevezető a fenti esetben, hogy a beíró mezők éppen ugyanolyan hangsúllyal vannak jelen, mint korábban, úgyhogy egyértelműnek tűnik, hogy hiba történt, de várják tőlem a helyes inputot. A mezőket eltüntetni talán erős lenne, bár indokolt, hiszen most nem használhatók. Hogy ne adjunk a felhasználónak egy teljesen idegen (másmilyen) oldalt, lehet megtartani a mezőket úgy is, hogy azok inaktívak, nem használhatók. Illetve ennek a legszoftosabb verziója, ha valamilyen halványabb szürke színre cseréljük a feketét, hogy látszódjon, ezek most másodlagosak, és nem fognak működni.

Ha a fenti három bármelyike is teljesülne a Facebook hibája kapcsán, máris sokkal egyértelműbb lenne, hogy mi a helyzet, elkerülve némi felhasználói bosszankodást.